Rendületlenül optimista vagy, felkelsz, örülsz a melengető napfénynek- igaz, hogy nem láttad már hetek óta, de nagyon jól tudod, hogy van, létezik, hisz föci órán is több ízben tanulhattál róla, plusz néha tapasztalod is.(Ma mondjuk pont nem.) Kicsattanóan boldog vagy, mert az asszony nem Gyűrűk urába illő bárddal vagy baltával jött feléd a tegnap esti csapatós, „folyékony torztükör” bulid után, hanem csak a legkisebb, kb. 30 centis, plasztik sodrófájával. Ezzz az! 
Zsigerből érzed, hogy csodálatos napod lesz, hisz elmehetsz gyalog a város másik végén fekvő, 8. kerületi munkahelyedre, ahol 12-12,5 órát dolgozhatsz egyhuzamban a kielégítő, minimálbéres fizetésedért. Tudod, hogy egy valódi főnyeremény a hely, hiszen még napi két órára be is jelentettek! Értékeled főnököd gavallér mivoltát, nagyrabecsülésed mértéke leírhatatlan méreteket ölt, szinte az egekig emel. Szóval, ha a flexszel véletlenül levágnád a gyűrűs ujjad aznap, még betegbiztosításod is van, és magyar vészhelyzetbe illő „Rossz” doktorok szolgáltatását igénybe veheted! Juhujj-juhujj!
Te vagy a világ legboldogabb embere, hiszen tudod, hogy munkádban kollégák vesznek körül, igazán támogató, összekovácsolódott kis kollektíva, akik mindig szóval tartanak. Verbális éhségedet maximálisan kielégítik a hozzád intézett „fortissimo” mondataikkal. („Mi a …-ért nem bírsz ideérni időben, amikor már 1000-szer elugattam, hogy a munkaidőd hajszálpontosan 5.30-tól este 6-ig tart!? Hogy csináltad meg ezt a …-t, újfent nem sikerült észlelni a különbséget a derékszög és a tompaszög között?? Ilyen óriási barommal még életemben nem találkoztam, és nem is értem, hogy miért nem cirkuszi állatidomárnak mentem, nyilván egyszerűbb lett volna a nyomorult kis életem!”)
A legjobb hír, hogy nincs ebédszüneted, így a 21. század jelenlegi elhízási járványa téged teljesen biztos, hogy soha nem fog megkörnyékezni. Tudod, hogy ez csodálatos, hisz emberek milliói súlyos verejtékcseppeket izzadnak szabályos, négyütemű fekvőtámaszaikkal küszködve a horribilis bérletárakat megkövetelő, „pózgépekkel”, „dinnyehordókkal” teli puccos edzőtermekben. Nem kell „lila-türkizkék-zöldkávés”zsírégetőket sem venned, meleg ebédre költened. És akkor áramütésként ér a jó hír: hisz így megvan a havi cafeteria is!! Hát, hol találni még egy ilyen álom helyet?? Már a mennyország sem hiányzik, hisz a földön is megtapasztalhatod minden egyes jótékony, gondoskodó szekcióját.
Már este 8:11-re otthon is vagy, és temérdek időd is maradt, hogy a pislákoló lámpafénynél „keresztes-póktalanítsd” a garázsodat, mely a féltve őrzött, 22,5 éves kis csettegőd fetisizált szentélye. 
A takarítás után már kezdesz éhes lenni, de tudod, hogy este 6 után Norbink már nem javasolja az étkezést, így inkább hanyagolod, hisz „az egészség mindenekelőtt” jelmondatnak próbálsz élni. (Alkalomadtán sikerül is...) Mosolyt csal az arcod szélére, hogy a feleséged szórakozottságában véletlen a tyúkólba kivitte, és ott felejtette a pirkadatkor meglengetett nyújtófát, így mai a „büntid” is elmarad.
Szinte simogatja a lelkedet, hogy anyósodnak kölcsön adhatod a kedvenc bársonyborítású széked, permanens kommunikációba elegyedik veled az élet égető kérdéseiről, és hogy ízlik neki az utolsó, spájzban felejtett, osztrák minőségi barna söröd is. Továbbá mámorító érzéssel tölt el az is, hogy a mai este „Barátok közt- Marathon” lesz a kedvenc kereskedelmi csatornádon, és így tovább folyathatod a nyálad Zsófira és Hannácskára; TV-n keresztül fizikai kontaktot is kezdeményezhetsz, mindezt persze letöltendő börtönbüntetés nélkül.
És zárásként nyugovóra térhetsz a kis toll paplanodba huppanva-, amire mellesleg allergiás vagy- de mégis örömmel zuhansz bele, hisz megnyugvással tölt el, hogy nem a hátad tollas, hanem a takaród! Hogy is kívánhatna az ember ettől kiválóbb, ragyogóbb napot! (Amihez persze ez úton is gratulálunk…)
