Kicsik, törékenyek, véznák és első látásra igen gyengék. Ugyanakkor csapattá kovácsolódva legyőzhetetlen mélységek és magasságok meghódítására képes kis, erőtől duzzadó szeretetéhes teremtmények. A lelkünkbe ágyazódva élnek, és a képzeletünk tartja őket állandó mozgásban. Létezésükre legtöbbünknek úgy hisszük, hogy nincs szüksége, pedig ha ezeket a parányi lényeket kizárjuk fantáziánkból, lelkünk utcán tengődő, elkeseredett koldussá válik. Ezek a lények tesznek bennünket gazdaggá és ébresztenek rá minket, hogy érzések léteznek: és átélésük az ő munkájuk termékeny gyümölcse, mely még ha apró momentumok erejéig, de koronaként hullhat az erőfeszítéseket megkövetelő, szürkés hétköznapjainkra. Ha rájuk gondolunk, rádöbbenhetünk, és élhetjük át újra és újra azokat az egekig emelő pillanatokat, melyeket közös munkájukkal sikeresen előidéztek.
Igen, első látásra úgy tűnhet, hogy gazdag képzelőerővel vagyok megáldva. Lehet, hogy így van. Más azt mondhatja, hogy kinek van erre ideje, avagy ereje, hogy elképzelje a test manócskáit egyesével, filmszerű képkockákkal, háttérzenével, színes fényekkel, mozgással. Ezek a mentális villanások azonban élményeket adnak, és elhelyeznek bennünket egy olyan mesés világban, mely alapvetően a valóság pillérein nyugszik.
És ha már ebbe a mesés világba betoppantunk, akkor láthatjuk, hogy ezen fantáziadús világ legfontosabb szereplői a szívmanók. Hisz tudod Te is, ők azok a miniatűr lények mely élénkpiros, hevesen dobogó szívtesttel, élettől duzzadó piros pozsgás, mosolygós arccal szökkenve szaladnak ki lelkünkből azon élőlények felé, akiket szeretünk és bármilyen oknál fogva igen nagyra becsülünk. Szívünk kapuját elhagyva új otthont találnak maguknak, és bekukkantanak a minket körülvevő szeretett emberek nyitott szívkamrácskáiba és pitvaraiba egyaránt. Miközben vándorolnak, semmi másra nincs szükség. Nincs szükség szavakra, hosszú, körmönfont mondatokra; a verbalitás, mint fogalom, teljesen feleslegessé válik jelenlétükben. Hisz hangos robajjal érkeznek mindenhova, így a szavak hangját úgyis eltompítanák. Topogásuk, és cserfes kis szerethető lényük azonban csordultig töltik meg élettel és élni akarással még a legmegtörtebb szívet is.
Titokzatosak. Méretükből adódóan nem mindenki képes észlelni őket. Sokaknak lehet, hogy nem is fontosak. Hisz nincs pénzük, nem élnek luxusban, nem különösképp okosak, nem is a külső vonzerejükről híresek. Viszont élnek, éreznek és dobognak. Mindezt egységként teszik. Létük és áramlásuk hidat képez az emberek között, és bár tudjuk, hogy egy-egy híd nem feltétlen időtálló; a rozsda marhatja, bomba felrobbanthatja, és egy pusztító földrengés is könnyedén leomlaszthatja. Még sincs okunk az aggodalomra, hiszen ők rendkívül ellenálló lények. Képesek a folytonos megújulásra, és könnyedén hoznak létre újabb és újabb erős kapcsokat a magányos vagy csupán az élet útvesztőiben eltévelygett kóbor lelkek között.
