Felhúzod a napszemüveged és bízva abban, hogy szemellenzőként is működik, beleveted magad a várva-várt, pezsdítő éjszakába. Jól érzed magad, hisz szingli vagy, tudod, hogy BÁRMIT megtehetsz (szinte). (Annyi mindent, amit szoktál, azért mégse kéne…) Mindenesetre vadászhatsz kedvedre, hisz a military gatya rajtad, a környezetedbe képes vagy beleolvadni és áldozataid észrevétlenül hullnak karjaidba. Bizsergéssel tölt el, úgy érzed, hogy mindig is ezekre a szikrácskákra vágytál, melyek egy szempillantás alatt képesek mérhetetlen lánggal égni ciklámen színű, csókálló rúzsodon. A szikrából láng lesz, a lángból pedig egy pillanat alatt pernye. Koromfekete, a széllel könnyen ellibbenő apró, sötét, jelentéktelen pernye. Akkor veszed észre, hogy a parányi pernye Te magad lettél, és bármennyire is jó vadász voltál, a vadászat hevében mégiscsak Te égtél meg, és Te hulltál apró, jelentéktelen, észrevehetetlen darabokra.
Vonzó a tűz heve, a láng, mely gyönyörűen, vérnarancs színű fénycsóvákban ég. Mely átmelegíti tested minden egyes porcikáját, fejed búbjától egészen a lábujjadig, kivéve egyetlen részt: a jégbefagyott, megtört szíved. Láng: izgató, mámorító és könnyen múló. Mi történik pontosan? Hova tűnt a vagány vadász, mely bódultan ugyan, de igenis felbátorodva egy-egy könnyű préda után kajtat puskával a kezében, és aki arra vár, hogy újra- és újra meghúzza a ravaszt?
Az öregedő vadász immár kezd rádöbbenni arra, hogy ideje nyugdíjba vonulni, és letenni a fegyvert. Rájött arra, hogy láng ide-vagy láng oda, az oly vonzó, csábító zsákmányaival nem tud mit kezdeni: egyrészt azért mert vagy holtak, vagy legalábbis kiszolgáltatottak és sebzettek; másrészt, még ha nem is lennének azok: ők akkor is csak ÁLLATOK…
Szikra. Fény. Láng és vágy. Keressük őket bőszen. Valamiért. Talán azért mert szépek, melegséggel töltenek el, és felborzolják kedélyeinket. Egyet azonban elfelejtünk. Ha a szívünket képtelenek felmelegíteni, akkor mi magunk is meghalunk. Ha felhagyunk a vadászattal, letesszük a fegyvert, letöröljük szájfényünket, levesszük napszemüvegünket, talán a világosban sikerül meglátnunk azt az értékes szívsebészt, aki aneszteziológusként is funkciónál egyúttal. Fájdalmunkat enyhíti, s kezébe adva szívünket, felmelegíti és talán egyszer majd újat varázsol abból… Ki tudja…az esély megvan rá…
