Volt már úgy, hogy felkelsz, és érzed, hogy van teendőd, tudod, hogy indul a kis mókuskerék, amit még lehet, hogy szeretsz is Flatley módjára taposni- mazo-k előnyben persze- de mégis óhatatlanul előrukkol benned egy kósza feeling, mely a homoklebenyedtől a nagy lábujj körmödig átjár, hogy valami nem fasza…
Azt gondolod, hogy többre vagy hivatott, alkotnod kell, maradandót létrehozni, és csak reménykedsz benne, hogy még ha sikerül is, nem posthumus díj keretében tekintheted meg saját sírodnál ghost busters-ként.
Hát, igen. Ki kell, hogy ábrándítsalak… Mi is így érzünk. Sőt lehet, hogy mindenki. Nehéz ezt olyanoknak megemészteni, akik nem élsportolók, Einstein agyak, úri hölgyek, karrierlétrát Csomolungmaként mászó ambiciózus tomb raiderek, nem különösképp tehetségesek, de a süllyesztő homályában való elmerüléshez meg mégis túl eredetiek. Sok mindent csinálnának, de senki nem fedezi fel őket. És bónuszként jó fejek. Legalábbis azt gondolják magukról…
A médiában mégis mezei pocok módjára szaporodnak a vertyogó, tehetségesnek még jó indulattal is neccesen mondható csilli-villi, csini-bini, magenta színű csajok és pasik. Igazából sorozatban mi is szerepelnénk, de nincs szponzor. Már Vajna is elkelt. Eltűnt a pislákoló fény az alagút végéről… És a sorozat sem lehet akármilyen persze. Hisz a proli ámítós „a főváros reggeltől estig, éjfélig, hajnalig”- típusú dolgok nyilván kizárva. Berényi Miklós háremhölgyei sem lennénk… megöregedett, kopaszodik, foglalt; halmozottan hátrányos pozitúrával senki nem szeretne indulni. A Munkaügyekben meg már nincs szabad asztal. Brainstorming-unk is a fészbukos „tátika alkalmazás ovisoknak” című discovery után kimerült.
Hát, akkor gyúrjuk ki magunkat, legyünk Rubint Alexandra Icák! De ki akarna lisztes zacskókon vigyorogni a nap 24 órájában heti 7 alkalommal; megvonni magától mindent, ami zsír, „barbekjús” chips, „diszkótoros” hazai, trüffel krémes- raffaellos- kinder csokis szalonna üvegesre pirított, kockára vágott hagymán?? Mi nyilván nem…
A világtörténelem már megelőzött bennünket, illetve megoldott mindent nélkülünk: C-vitamin, telefon, pasztőrözött tej, IPod, kínai cipő, „geranazzó” ajak implantátum, fehér tetkó, tablettás bor, fehérjepor, toll nélküli csirke, macskaürülék kávé 18 rongyért, plazma TV, csoki csöves szoli, hibrid kocsi, gumi szoba, szelektív hulladékgyűjtő konténer, Rubik kocka, génkezelt cumók… stb. Gyakorlatilag MINDEN van a piacon.
Akkor? Mi lesz az, ami körvonalazhatja szerény, visszafogott életünk központi vezérfonalát??
