Több síkon értelmezhetőek talán, rengeteg van belőlük, és érdemtelenül csak a szerelem és a depresszió áll szinte az összes művész gondolati síkjának centrumában. Miért pont csak ennek a kétfajta fogalomkörnek a tolmácsolását kell annyira elcsépelni, hogy már pusztán a szavak hallatán is hánynod kell anélkül, hogy legyömöszölted volna az öklödet a torkodon?
„Szerelem, szerelem Átkozott gyötrelem…”
Hmmm… Mielőtt azt hinnéd, hogy szerelem ellenes vagyok, el kell hogy mondjam, nálam senki sem képes nagyobb katarzissal átélni Zoltán Erika: „Szerelemre születtem” című szívmelengető nótáját. Szóval a válasz egy határozott nem. Nyilván kiváló érzés, heves szívdobbanásokkal övezve, katartikus légkörben, kokettálással, kacsingatásokkal, „te tedd le… nem te tedd le… egyszerre tegyük le” típusú, very important telefoncsevegésekkel, nyelves csókokkal, „tipi-tapi, toszka-motoszkával” tarkítva beindul a kis biokémiád, amiről tévesen azt gondolod, hogy „holtomiglan”.
Igen, mindeközben termelgeted az agyacskádban a dopamint, fejed egy egész hormongyárrá nőtte ki magát, szinte doppingolsz. Pulzusszámod emelkedik, feltöltött duracel nyusziként vibrálsz, és nem találod magadon az off gombot. Persze, hogy jó érzés, vitathatatlan, és nincs is min csodálkozni nyilván. A megszűnése hasonló lehet a szerről való leszokásról, hiszen megszorítás van, és leáll a gyári boldogsághormon termelés. Na, tessék, és újra itt van „reccs” barátunk…
Depresszió és a Tvrtko-féle Pokoli találkozások
Akkor vegyük nagyítónk lencsevégére a másik szélsőséget: depresszió. Amikor érzed, hogy fizikailag elgyengülsz mindentől, ami, vagy aki mozog, tökéletesen szép, felhőtlenül boldog. Letargikus állapotod mélypontja a csendes óceáni Mariana-árok közel 11 km-es mélységére hajaz. Rádöbbensz, hogy még azt sem előzheted meg. Hisz még ő híres valamiről, Te még az sem. Csodálatos! Még ez is…! Érzed a közönyt, a nemtörődömséget, a fájdalmat, hogy valaki belülről marcangolja a belső szerveid indokolatlanul. Tudatmódosító szerekhez nyúlsz, bízván abban, hogy eliminálhatod a kéretlen állapotod. Rossz hír: hát, sajnos nem. Erre másnap, mondanom sem kell, rá is jössz, de a következő hétre elfelejted. Krumplibogárként küzdesz a természet nagy, pusztító erői ellen, de mindig felborulsz. Fel is állsz, igaz, de óriási izomlázzal jár, mire az ízelt lábacskáid 115-6-szor emelkedtek az égnek, a levegőben kapálózva. Jó kis cardio edzést hajtasz végre napról napra, és még csak nem is fogysz tőle. Eleged van? Nem kérdés…
Öröm, „bódottság” az apróságoktól a nagy dolgokig
Mielőtt felkötném magam az előbb megírt soraimtól, váltsunk témát! Boldog vagy és büszke, mert elvégezted –kín keservvel ugyan, de ez most nem tartozik a tárgyhoz- a háztartást, jól sikerült az egyébként ehetetlen (bocs!) kelkáposzta főzeléked habarása, nem törted össze a garázsból való kitolatáskor 13 éves kocsit, ami egyébként is még mindig a banké; kaptál egy csillagos 5-öst és - állítólag - alig puskáztál hozzá; vagy mert délutáni rummentes, mandula ízű cappucino-t szürcsölgetsz, szájat jártatva az „öribarijaiddal” a gangon, tejhab bajusszal a fejeden. Igen. Ez mind-mind örömteli.
Csakúgy, mint amikor megszületik a gyermeked, átveszed a bizonyítványodat, a keményfedeles diplomádat, előléptet a főnök anélkül, hogy az egyébként hosszú nyelveddel és a nonstop termelődő nyáladdal fényesre tisztítottad volna a nem éppen divatos khaki színű műbőr cipőjét.
Közöny
Azt mondják nincs tiszta személyiségtípus. És függetlenül attól, hogy milyen arányban gyúrta beléd a jó Isten a szangvinikus, melankolikus, kolerikus avagy a flegmatikus jegyeket; közönyt már bizonyára éreztél Te is valami felé. Nyugodj meg, nem alapvetően a Te hibád! Hisz kit érdekel, hogy az összetett logaritmus függvényt hogyan kell integrálni vagy deriválni, milyen színű lett az feleséged új gél lakkos körmének a vége, hány százalék poliészter van a szomszédasszonyod legújabb pólójában. (Valószínű sok, ezért izzad szegény. Szóval ez mondjuk pont, hogy érdekelhetne, mert ha átjön fecsegni, Téged is érint…)
Vágy
Vonzalmat érzel egy kigyúrt, minimum 45-ös bicepszekkel, világító kék szemekkel rendelkező, szőkésbarna hajú, görög félisten, avagy egy szolis, feszes cicababa, lóvé, vagy a legújabb really smart plazma TV-d felé. Gyűjtögetni akarod a tárgyiasult dolgokat, élményeket, pozitív érzéseket. Kívánságok temérdek áradata van a fejedben…
És mostanra lehet, hogy az egyik vágyad épp az, hogy: „Most már hagyd abba, jó?” „Jó!”
