„Nem tanultam semmit” típus
Aha, persze, értjük… Azonban a kialvatlanságtól vérben úszó, ödémás szemek nem tekinthetők túl legitimnek ez ügyben. Ők azok a menyecskék, akik alighogy beértél hőn imádott iskoládba, meglepnek, és elkezdenek parazita módjára élősködni rajtad, a megmaradt, jelentéktelen mennyiségű energiád akarják rögvest elszippantani. Szívják az aurádat, a véredet, a sejtjeidet, belőled élnek, táplálkoznak, marcangolják húsodat. Fáj a látványuk, a jelenlétük, a hangjuk, az intim szférádba való kéretlen behatolásuk. A szövegük meg egyszerűen technikai KO-val nyer. Állítják, sőt nyomatékosítva, meglehetősen kellemetlen frekvencián hangsúlyozzák, hogy NEM tanultak semmit, NEM tudnak semmit. Felsorolják kifogásaikat, melyre nem igazán vagy kíváncsi, és melyeket –megjegyzem rettentő udvariatlanul- meg sem kérdeztél: 5 tagú családjuk, munkájuk, beteg ükanyjuk, vizes pelenkában totyogó porontyuk… stb. van, mely erőn felüli teljesítményt igényel tőlük. Ezért nem történt meg a tananyag abszolválása részükről.
Arra gondolsz, mikor mennek el a közeledből, és mikor jön már egy üdítően jó arc, aki egy kicsit mosolyra rántja csüggedő arcod szélét egy, még sosem hallott Orbán Viktor viccel vagy a hétvégi party sztorijaival. Na, most jó lenne, ha felébrednél. Rólad van szó, ez nem a Te napod. Mi nem kellene még? Jó arc? Ez nem a rettentő szórakoztató haverjaid gyülekezete; ez egy nívós oktatási intézmény. Ide alapvetően maximalista kultúr-lények és nem jó fejek járnak. Szórakozni akarsz? Talán nem egy újabb iskolát kellett volna elkezdened… ez esetben menj kocsmázni, síelni, heverészni egy tengerpartra vagy nézz meg egy 3D-s filmet Johnny Depp-pel!
Vizsgán
Végre elkezdődött a vizsga, így legalább abbahagyták a siránkozást, jajveszékelést körülötted. Huh! Felemeled a tekinteted, és egy elismerő bólintással köszönöd meg az Égiek szíves hozzájárulását a napod jobbá tételéhez. Még a vizsga kezdetének megörülsz, hisz simogatja a füled a mennyei csend. Megkapod a vizsgalapod. Na, mondjuk az pont nem gyönyörködteti a szemed, de jó lenne, ha nem lennél telhetetlen! Minden érzékszervednek nem kedveskedhet az előzékeny és roppant segítőkész tanárod, aki természetesen pusztán a benned igen mélyen szunnyadó tudás vulkanikus kitörésére kíváncsi. Szemeddel végigpásztázod a kérdéssort. Ismerősnek tűnik, de hirtelen nem feltétlen sikerül felidézned hajszálpontossággal a kért definíciók sorát. Azonban erősen bízol benne, hogy IQ-ból képes vagy mindenhez valami szép, cizellált barokk körmondatot írni, mely a kívánt kérdésre egy picit más aspektusból ugyan, de azért helytálló választ ad. Oldalra pillantasz… Látod, hogy a melletted lévő, „nem tanultam semmit” bukszáknak füstöl a papírjuk a lap és a tolluk között kialakult intenzív súrlódástól. Te még el sem kezdtél írni, hisz úgy gondolod, hogy egy zseni vagy. Egy igazi zseni pedig nem veszik el a részletekben semmi esetre sem, és igen tömören, meglepően gyorsan képes összegezni. 18 perc letelte után a Téged körbevevő paraziták új lapot kérnek. A Tiéd még mindig üres… Óhatatlanul is azon kezdesz el gondolkodni, hogy mi lett volna, ha tanulnak. Így is minimum egy Dosztojevszkij veszett el bennük.
Minden erődet összeszeded és beindítod rozsdásodó agyműködésed. Elkezdesz tudálékosan hablatyolni valamit minden kérdéshez bízva abban, hogy az innovatív felfogásod és a nagyfokú kreativitásod elnyeri a mágikus kettes érdemjegyét. (Ösztöndíjra azért ne számíts, ha kérhetem! Ahhoz nagyobb fenék kell lényegesen!)
