Kínos csend...
(Azt gondolod, hogy „sajnos", mert atom jó kis csávó lenne. Meg azt is „hogy légy férfi, beszélj, te SPARTACUS-i csoda!!!" Neked sincs ötleted, hogy hogyan is törd át a csendet, max. Krisz Rudinak lenne, de ő nincs itt. Súlyos másodperceket igénybe vevő lázas töprengés...Huh, nagyszerű! Eszedbe jutott valami, amit még nem „sütöttél el"...)
-"Milyen napod volt?"- kérdezed.
-„Szokásos."
-„Ühüm. Szokásos, mint?"
-„Tudod, végzel a melóval, hazaérsz, iszol egy sört."
-„Értem". (Óriási! Egy ilyen témát a szomszéd Pletykanalas Julcsival minimum 4 óra hosszáig boncolgatunk, ez meg nem hogy rá sem harap a kérdésre, de szinte nem is válaszol, csak hümmög az amúgy meg szexxxxi borostája alatt. Na, meg ez a válasz is! Alkatrész vagy, vagy mi? Rögtön a sör! Persze... egyet, mi? Amúgy meg, de egy bunkó paraszt! Vissza se kérdez... Most nekem kéne megint erőlködni? Jaj, úgy látom muszáj lesz... Istenem, de kínos ez a csönd...)
-„Nem vagy egy beszédes típus, igaz?" (kacsintás)
-„Attól függ kivel"...
(Recccccccs... Most ezt muszáj volt? Végre sikerült az egyszavas mondatoktól eljutni a háromig, és akkor is ezt kell benyögni??? Ezt nem hiszem el! Kösz szépen... Na, jó. Szerencséd, hogy túl jól nézel ki ahhoz, hogy itt hagyjalak menten! Kínos vicsorgás, feltupírozott séróigazítás, amit az egy kilónyi, fejedre száradt lakktól alig bírsz megtenni...)
Ismét nyájas hanglejtéssel...
-„Aham...Mert? Kivel is vagy bőbeszédű?"
-„Anyukám például minden nap meglátogat a panellakásban, kikeményíti az ágyneműt, elmosogatja a csetrest. Na, pölö akkor elég sokat szoktunk beszélgetni."
(Jáááááááááj, na neeee! Ez „oszt" igazán örvendetes! Mama kedvence plusz „panel proli"! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? ?!? De tényleg...
Na, nem baj, Laura! KÖNYÖRGÖK, KONCENTRÁLJ!! Muszáj még várnod egy kicsit! Nézd azokat a hosszú, göndör szempillákat, nézz lejjebb! A bi- és tricepszeket, a duzzadó, napbarnított mellkast... KONCENTRÁLJ!! ISMÉTLEM, KONCENTRÁLJ!! Hisz látod, hogy az összes nő az étteremben most életedben először mázlistának tart, és TITEKET BÁMUL. Érzed, hogy „flashelgetik" Rolandot, hisz egy igazán bomba kis faszi!! /Rövid pauza.../ OKÉ! Na, akkor nézzük még egyszer!)
„És szabadidő? Van? Mit szoktál csinálni?"
Érdektelen hanglejtéssel: „Horgászom, sörözöm a haverokkal. Mi mást?"
Aha...(Mi mást?? Most mondjam neki, hogy BÁRMI MÁST, édes öcsém???!?? Na, nem lesz ez így jó. Menned kell, Laura!!! Tudod Te is nagyon jól, teendőd ezer, főnököd észreveszi, hogy munkaidőben ketyegsz, és tényleg itt herdálod Isten szent napját ezzel az ÁLLATTAL...
Uh, igen.... Jaaaaj, de még mindig ÁLLATIRA jól néz ki ez az állat!! Na, jó! SZEDD ÖSSZE MAGAD VÉGRE, LAURA! Itt van életed lehetősége, elvégre okos lány vagy, a világ tele banális témákkal. Lehet, hogy csak Te nem tudsz kérdezni-vagy nem is akarsz, és kiderül, hogy TÖK JÓ arccal randizol... ERŐSZAKOLD MEG MAGAD!!! NAGYON JÓL TUDOD, HOGY MI LESZ A TELITALÁLAT KÉRDÉS!!!)
-„És milyen csalit használsz a horgászathoz?"
Felvillanyozódott tekintet, kipattant szemek..
-„Uhhhhhh, nem is gondoltam, hogy érdekelni fog! Te vagy az első nő, aki ezt kérdezi tőlem! Baaaaakker, de f*sza!"
- „Hogyne érdekelne!"- megvillantván szemfogaid egy laza vicsorgást elejtesz nagyon jól tudván, hogy drága beszélgető partnered úgyis képtelen értelmezni mind a gesztikulációd, mind a testbeszéded, mind a mimikád. (Ja, aaaz hát...naggggyon „f*sza"...Nőtársaim okkal nem vállalták ezt be, nem csoda...)
-„Hát az úgy van, hogy...blaaaa-blaaaaa-blaaaaaaaaaaa-blaaaaaaa"–és végelláthatatlannak tűnő, 22 perces monológ kezdődik a horgászás, mellesleg rohadt unalmas, nem létező rejtelmeiről.
(Érzed, hogy rohamosan őszülsz, miközben beszél. Még az egyébként nem minőségi hajfestéked energiáját is szívja a dumája. Azon gondolkozol, hogy mit vétettél a mai nap az Égiek ellen... Eszedbe jut pár dolog: nem adtál ide fele jövet két hajléktalannak zsetont pusztán azért, mert lusta voltál kinyitni a táskád és kikeresni; öcsédet leugattad, hogy miért nyargal-vágtat végig a frissen felmosott padlón a sáros, „tankcsapdás" bakancsaival, a macskádat meg arrébb rúgtad, mert bagzik, és egyszerűen „herótod" van a hangjától. )
Szünet...
(WÁÁP-WÁÁP-OH, YEEE!!! Eljött az én időm... Kifulladt a témában!!!! Na, ugye... És most meg miért kutat a zsebében? (Még Smeagoldot is érdekelné, hogy: „Mi lapul a zebeckében?" „Ékszerecke?") Lehet, hogy nekem hozott az első randinkra valami CUKI kis ajándékot??? Így megigéztem volna tegnap abban a full gáz buliban?!? Ó, ha tudná, hogy képben sem voltam!!! Jaj, de ÉÉÉÉDIII!! Egyem a drága szívét!! Biztos valami kis meglepi!!! Izgi!!De jó, hogy maradtam!! Jupppiiiiiii!)
Igen, és a meglepetés fénysebességgel jött..
Hisz nem gondoltad volna, hogy monológjának illusztrációjaként egy élő csontit vesz elő a mellényzsebéből.
És a fóbiákig ugye nem jutottatok el a társalgásban, így sajnos nem tudtad közölni vele, hogy már egy apró kukac puszta látványtól is sugárban kell okádnod. Igen, Roland egyszínű fekete mellényére TE voltál az, aki meglepetéscsomagokat dobott –lehet, hogy a tudatalattid túl snassznak találta az a ruhadarabot, és úgy gondolta, hogy a színes jobban állna neki... Ez már sosem fog kiderülni. A csonti belefulladt sajnálatos módon a cumódba, a nők már nem irigyelnek, és Roland sem lett a szőke herceged...
De valljuk be! Jobb is ez így, úgysem fehér lova volt, csak fehér csontija! (És az is már csak a múlté!!)
